Az intuíció, a torzítások és a hitelválság szerepe a vezetői döntéshozatalban

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a gazdasági válság által előidézett környezetben a döntéshozatali folyamat intenzívebbé vált. A személyes interjúk során arra a következtetésre jutottam, hogy a gazdasági válság kétféle döntési szituációt idézett elő. Egyik esetben a vezetők teljesen újszerű szituációban találták magukat, olyan problémával álltak szemben, amelyet még nem kellett megoldaniuk, vagy a probléma hasonló volt ugyan, de a gazdasági környezet teljesen más. Ebben a helyzetben a vezetők nagymértékben támaszkodtak a megérzéseikre, vagyis a helyes utat a múltban megszerezet gyakorlati tapasztalat és tudás segítségével próbálták meg kiválasztani. A jelen gazdasági helyzetben azonban nem elfogadható a vállalat vezetése, valamint a tulajdonosok számára, hogy a vezetők csupán megérzéseikre alapozzák döntéseiket, így azokat jelentős mennyiségű adatgyűjtéssel és elemzéssel kell alátámasztani. Az előbb említett két érdekcsoport ebben a kihívásokkal teli környezetben biztosra akar menni, hogy a lehető legjobb döntések születnek meg, így a megnövekedett bizonytalansági tényezőket figyelembe véve intenzívebb adatgyűjtést és elemzést követelnek meg, mint a gazdasági válság előtti időszakban.

Az interjúk alapján a másik – és egyben ritkább – forgatókönyv, amikor a vezetők a gazdasági válság hatására olyan döntési szituációban találják magukat, amelyben már nagy tapasztalatuk van és a gazdasági környezet is ismerős számukra, a korábbi (szektorspecifikus, pl. IT) gazdasági válság(ok)ban szerzett tapasztalatuknak köszönhetően. Azonban ebben az esetben ugyanúgy jelen van a vezetők és tulajdonosok által támasztott igény, miszerint minden döntést alapos adatgyűjtésnek és elemzésnek kell megelőznie. Ebben az esetben azonban az figyelhető meg, hogy a megérzésekre sokkal kevésbé támaszkodnak a vezetők, hiszen úgy érzik, hogy a szituációt jól ismerik és a döntéseik kimenetelét nagy bizonyossággal meg tudják jósolni.

A megérzés mértéke a döntések során tehát szoros összefüggésben van a bizonytalansággal. Minél nagyobb a döntést körülvevő bizonytalanság (pl. információ hiánya, a döntés kimenetelének bizonytalansága, stb.), annál nagyobb mértékben támaszkodnak a vezetők megérzéseikre.

A csoportos döntéshozatal lehetséges káros hatásaival a vezetők közel 90%-a saját bevallása szerint tisztában van, azonban nagyságrendileg csupán minden második vezető tesz valamit annak érdekében, hogy ezeket elkerüljék. A vállalati döntéseket a legritkább esetben hozzák meg egyénileg, szinte mindig egy csoporthoz köthető a döntéshozatal folyamata. Ebből kifolyólag a vezetőknek tisztában kell lenniük a csoportos döntéshozatal potenciális csapdáival és mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezeket elkerüljék, hiszen a hatékony döntéshozatal csak így valósítható meg.